Felül van mindig a legújabb.    Frissítve: 2010. február 9.

Egy érzés

Homokból fakasztom szemenként a tengert
Szemedben vílágos, velem érzel egyet
Halvány remény sugárzik, szívemből szólok
Az angyal port én most önbizalmat szórok
Segítek a soraimmal, eleget tévedtem
Ha érint versemmel tartalak életben
Teszek a jobbért és megannyi küzdelem
Mint sántának futni, érzés és győzelem
Mi a sátánnak öröm neked könny lesz és gyötrelem!
2010. február 7.




Homály fed

Nem találok szavakat szűk erdőben ködfelhőben
Köd borít mégis szabad vagy félelemben fertőben
Túl nagy neked a hatalom, bármit tehetsz végtelen
Gyarlón élek, nem tagadom, körbe vesz a félelem
Biztonság és tudat, erény, nem látszik gyengeségnek
Belül látsz új utat, Isten viseli vereséged
Ki lő kire, mindegy ez, de fontos hogy kit talál el
A sötét ragad higyjed, halál elvisz a halál el
Életed ideje kevés, tartalma, tetted lényeg
Tőle egy érintés is verés,  kialszik a fényed
Gondolatom sűrűn bolyong, megtaláltam szavamat
Hangom miattad szorong, veled jól érzem magamat.


2010. február 9.

A Vers


Függöny mögött vagyok, várom a soromat
Állok nélküled, magamban megfulladok
hogy teszek csodát ha nem tudom koromat
Homlokom piros, a víztől meggyulladok

Felnézek, de sötét, milesz ha kiérek
Ismeretlen fajok, ismeretlen bolgyón
Érzem nincs kapcsolat nem vagyunk fivérek
Fájdalmas a kín én mégis büszkén hordom

A sarkamra állok, kettőt lépek hátra
Megállok hirtelen, mert fulldoklom a sokktól
Kimegyek most elmondom, eleget vártam
Fejemben kavarog, az érzés a szótól.

Letépem a függönyt, a porondon állok
Tömegnyi ember, a közönség végtelen
Órdítok hangosan, eljöttem hozzád, látod
A szívem meg hasad verése féktelen.

Hallgass most rám tömeg, te is jegyezd meg jól
Teremtő küldött, mégse miatta vagyok
Sírok egy hangért, valaki belőlem szól
Szeret ő mindekit, most mindent itt hagyok.

Csönd ural most elmét, mert eltűnt a szónok
Élete kevés volt, céltalan halála
Többet nem kérdezek, mert többet nem szólok
Csak fekete rózsát teszek a hajába.

2010. jan. 28

Halkabban

Mert te hang vagy a hangomban
és már hangolódni látszol
én most kép leszek ez képtelen
hogy a képembe mászol

Vak vezet most világtalant
ez világos meg hódító
takard ki légy hiánytalan
most hibátlannak szótbíró

Fakaszd meg a fákat, figyelj
légy fuvola egy teremben
egyedül vagy, nem kell a siker
halkan csináld szerelmem

Szemeddel szeresd a szentetet
szerinted szebben szól a harsona
Kezemmel kerítek rendet
karolj majd a karomba

Kiállva kiáltok de kiért és kinek
a fuvola nem érti csak játszik
órdítással óriási hogy egy óráig tied
csak hiszed hogy a csönd egyedül párzik

A könnyed könnyedén kicsöppen
nem hallgat most senki rád
a fuvolád kezedből lassan kiröppen
a csönd a sötétből szel ki rád.
2010.01.27

A hír

Halálthozó, postás hírét hozza a halál
hogy a halálnak szívének ízére talál
aki a temetőben a síroknak bókol
kiáll a direkt teljes kínoknak hitt sorból
eladja hitét, mit ott lent sokáig gyűjtött
a fáklyát mely lángol, mivel a szobámig fűtött
engem még most sem nem hat meg a kérdés vagy talány
elbújok a sötétbe,
előjövök?
talán...

Érzem

Érzem, hogy nem ilyen világra születtem
Az élet jeleim, lassan megszüntetem
Zűllök  fájdalmamtól, mely belülről éget
Sírok, könnyem kínzoan könnyen vet véget
Mindennek, mely semmit jelent az életben
Ha kényelmed nyoma ottmarad székedben
Látod hogy kisimul lassan elmúlsz létezni
Teremtők Istenét fogod majd kérdezni
Hisz ez volt szándékod? Szenvedni, éhezni?
Válasza ott halk lesz majd, nyugodt és gyönyör
Életed hosszú volt, de halálod tömör
A távozásod mesterkélt, esésed mű
ÉN vagyok a fájdalmad, a szemedben tű
Hogy megértsd a titkomat, hunnyd be szép szemed
Gondolj arra holtan, ki legjobb volt veled.
2010. jan. 11

Köszönet

Köszönöm, hogy voltál ha van menny, leszel megint
Az írásom valóra váll, a legenda szerint
A papír lassan ég, de ha olvasod nyomot hagy
Vicc az egész élet most még hiszed, hogy komoly vagy
Fent lesz majd az igazi és ha felérek egyszer
Biztosan felérek, ha a létrán gyengén megyek
Hamis hogy rozoga, bár a fokok mind inognak
Így könnyebb hogy elmondtam, lényegét a titotknak

Pillatatnyi öröm és boldogság, oldott élet
Halmozom azt a gyönört végig, majd feléd lépek
Hozzád érek lassan, hogy ne hidd bántónak szavam
Lelkemben harag, dúltság és a méreg megragad
Ökölbe tartott kezemet lassan kiengedem
Addig, míg a pillantásom rajtad pihentetem
Az érintés megnyugtat tenyerem lángol, érzem
Most még itt vagyok, de nem leszek, miattad éltem
2010. jan. 7




Csalódás

Csalódás tükörbe, nézni mégis látom
Szenvedek érzésseimmel minden áron
Idilli élet, idilli álom
Merre menjek, ha a mennybe vágyom.

Halálbiztos diagnózis az életem
Bekerítő szólíd homály, ez félelem
Hazug kérdésre hazug a válasz
A választ nem tudom, borom száraz.

Gyepesedett irodalom mivel adjak
Most többet a halálról beszéljek annak
Ki teremt és elvesz az ruhákat varrat
Nem véletlen nem adott hangot a "halnak".
2010. jan. 9



Némán ordítok

Halkan szegezem fegyverem számba
Kivenne engem halottként számba
Igaz, hogy emberként se tisztelnek
Ravaszához nyúlok, nem ismertek
Nagyot lélegzem, pörgetek tárán
Hatod esélyem számtannak számán
hagytam egy utat, bízván a sorsban
Istené vagyok, itt halok a porban
A tár megáll, szél jobban fúj énrám
Új esélyt kapok, ordítok némán.
2010. jan. 9

Felkeltem

Túlélem halálom, nem találom világom
Emberre vadászom, de hiába csinálom
Elestem pénteken és térdemre érkeztem
Lelkileg szétestem, még mielött vétkeztem
Vadamat elhagytam, a trófeát megkaptam
Anélkül megfagytam, hogy tüzemet megraktam
Piszokban felkeltem, mert álmomban megtettem
Emberre szert tettem, majd gyengéden letettem.

Emberre vadászom. merre vagy most világom
Életem kiváltom, aztán égbe kiáltom
Felkeltem, de álmomban megtettem
Te ne tedd meg helyettem
A fejeket leszedtem
Bűntől majd én égek
Helyetted, s helyettem.
2010. jan. 9


Világtalan

Hiába látod mit, mit mutatnak neked
Az igaz értéket érezned kell
Kutatnék én új utat, utakat veled
Vezéred tele van félelmekkel.

Mondd mit látsz, érezzem, mert csukva van szemem
Fény ment bele mert az égre néztem
Gyengéden foglak, vezess hol még mehetek
Korlátaim te tudod egészen.

Rád vagyok bízva, én tehetetlen vagyok
Rád utalt istenem mutatása
Arany hárfáján unhatatlan szép dalok
A szembembe kék könny kutat ásna

Még itt hallom a hangodat, halványodik
Arcom halál sápadt, kezem remeg
Szemem kinyitom, az Úrral találkozik
Megcsókollak, s karod elengedem.
2010. jan. 9

Oldal: Versek
Kortárs költészet, idézetek, grimm blog - © 2008 - 2024 - grimm.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat